Kilenc

kilencKilenc (2017)

A zenekar kilencedik, dupla nagylemezét a MOL-benzinkutakon lehet beszerezni.
A terjesztésben résztvevő kutak listáját itt, illetve a zenekar applikájcióján érhetitek el.

Infók a lemezről

1. LEMEZ
1. Tizenötmillióból egy dalszöveg
2. Ébredj! dalszöveg
3. Semmim sincs dalszöveg
4. Hála veled dalszöveg
5. A lélek éjszakája dalszöveg
6. Egy test dalszöveg
7. Az élet maga dalszöveg
8. Ragyogás dalszöveg
9. Bármire képes dalszöveg
10. Rajtatok múlik (km. FankaDeli) dalszöveg
11. Mit mondjak még? dalszöveg
12. Darsan dalszöveg
13. Szemenszedett igazság dalszöveg
14. Amilyen hülye vagy... dalszöveg
15. Helló, halló dalszöveg
16. Egy világon át dalszöveg
17. Csend legyen! dalszöveg
2. LEMEZ
1. Ennyi csak dalszöveg
2. Még nem éden dalszöveg
3. Ez a mi mesénk (km. FankaDeli) dalszöveg
4. Otthon édes otthon dalszöveg
5. Nyisd ki a tudatod dalszöveg
6. Varázsszavak dalszöveg
7. Így szép, így jó dalszöveg
8. Hullajózan dalszöveg
9. Digitális nemzedék dalszöveg
10.Új templom épül dalszöveg
11.Nem igaz! dalszöveg
12. Minden rendben dalszöveg
13.Ki van ez találva dalszöveg
14.Forradalom Rt. dalszöveg
15.Mindenki úgy csinál... dalszöveg
16.Bölcsődtől a sírodig (km. FankaDeli) dalszöveg
17.Fekete lepke dalszöveg
A dalokhoz készült videóklipek itt tekinthetőek meg.
1. TIZENÖTMILLIÓBÓL EGY

A nagy szavak bár szépek

de senkiért még semmit nem tettek

És van az aki, az életedért akár a halállal szembe néz

Döntsd el te, melyik mennyit ér!

Egy csillag vagy

Tizenötmillióból

de a fényük összeér

Egy csillag vagy

Tizenötmillióból

Neked ez mennyit ér?

Mondd, neked mit jelent, hogy annál nagyobb szeretet nincs

Mint ha másokért önként adnád az életed....

...Ott ahol neten beszélgetnek már csak az emberek

És vita tárgya lett, hogy mit jelent a tisztelet

Ahol a különbség férfi és a nő között

Lassan fogyatkozik, mint éj a kelő nap mögött

Ott, ahol a holnap gyakran másolja a tegnapot

Mert az ember a hibáiból tanulni nem szokott

Ott ahol a béke folyton pengeélen tántorog

A fehér galambot is „vadasan tálalod”

Ott ahol mindenki mindenkinél mindent jobban tud

De a tények elárulják, a legtöbb ezzel mire jut...

Mondd, neked mit jelent, hogy annál nagyobb szeretet nincs

Mint ha másokért önként adnád az életed....

A nagy szavak bár szépek...

Mit értesz az alatt, hogy annál nagyobb szeretet nincs

Minta ha másokért önként adnád az életed?

Ahol a sorok közül rég ellopták a lényeget

A szavakkal jól bánnak, de

Ahol már azt sem tudod ki mikor mond igazat

S ha nagyobb baj lesz ebből te sem mosod ki magad

Mert Isten előtt minden ember ugyanaz

Összetartozunk, összetartozunk

Ezt ízlelgesd magadban: összetartozunk

Már a gondolattal is azonnal alkotunk

De nem mindenki akarja, hogy bármi jobb legyen

Bőven van ki áttapos asszonyon, gyereken

Mondd hát neked...

A nagyszavak bár szépek...

És ott ahol a menő az ki bárkit lever kajakra

Utcabandák jele fújva a városi falakra

Ahol az alázat nem gyakorlat csak elmélet

Egymással kakaskodó lelki szegények...

Ott ahol a szépség rég nem az angyalokkal kezdődik

Elég ha egy formás celeb a lapoknak levetkőzik

Ott ahol most is azt hiszed, hogy másokról beszélek

Bólogatsz, de magunkról, én rólam, rólad mesélek...

Mondd hát, neked mit jelent, hogy annál nagyobb szeretet

nincs mintha másokért önként adnád az életed!

A nagy szavak bár szépek..

Mint ha másokért önként adnád az életed?

Szerinted mit jelent, hogy annál nagyobb szeretet nincs....

A nagy szavak bár szépek...

Ugrás előre

2. Ébredj!

Ki tudja hány visszafojtott szó

Mennyi őszinte vallomás

Mennyi álom ami sírba szállt

Mielőtt még valóra vált?

Ki tudja hány megnem tett út

Amit nem járhat senki más

Hogy mennyi kincs, ami sírba szállt

Mielőtt még bárki rátalált!

Refrén

Ha csak mondod azok szavak

Semmi más

Az életed az utad

Most mész vagy csak állsz?

Nem számolhat el vele

Senki más

Mit veszíthetsz vele?

Ébredj... járj...

Hogy mi az ember valójában más lapra tartozik

A kérdés: hogy ami most vagy megéled-e?

Ha a tükörbe nézel, amin napra nap átmész

Az a tiéd, vagy valaki más élete?

Hogy volt-e olyan álmod, amit elástál rég

Vagy elhitted másoknak, hogy az túl szép, hogy igaz legyen

Neked mondom, igen!

Mert másokban meglátod, de magadban NEM!

Ezt csak az értheti, aki

Aki értheti

Csak az értheti, aki

Aki él...

Refrén

A gyáva és a bátor ugyanígy érzi, hogy fél

Ám az egyik ettől lefagy, a másik szembenéz bármivel

Az apró különbség ennyi, nem több semmivel

Amíg itt van csak addig tudja tenni, amit kell!

Belátni hogyha hibázik, hisz nem Isten az ember

Most van itt az idő, hogy tényleg élj úgy igazán

Sebek nélkül úgysem jutnak át az élet viharán...

Refrén

Hidd el tele van a temető már sok elvesztett perccel

Elpocsékolt hónapokkal, évekkel...

Igen tele van a halál zsebe az életnek szánt

Mégis meg nem élt mi mindennel...

Hát ki a fene mondhatja, hogy kevesebb vagy

Attól, hogy telnek a napok még úgy van maradsz

Aki EGY VILÁGOT REJT a szíve mélyén

Szárnya van, de toporog egy szakadék szélén

De most kell,hogy él

Most kell, hogy nevess

Most kell, hogy sírj

és most kell, hogy szeress

Most kell az igen

és most kell a nem

Mindkettő a megfelelő helyen

Most kell, hogy tombolj

Most kell a kéz

Kezeket fel! Lássam,hogy élsz!

Ugrás előre

3. Semmim nincs

Semmim nincs, csak az, hogy nyitott könyv vagyok

Szét is tépheted, vagy tele írhatod.

Semmim nincs amit neked adhatok

Csak ez az életem, amíg itt vagyok...

Semmim nincs csak ez.

Pénzért egy percet sem vehet senki sem...

Csak még egy percet ad

Ez az élet egy pillanat

Vad hullámok, feszített víztükör fölött szállunk...

És nem az a kérdés miben hiszek

Hogy mit hoztam, s ha megyek mit viszek

Nyilván nem emberek, nem tárgyak

Elillan mind, amit a szív kívánhat!

Nincs semmid, csak annyid amit hoztál magaddal

Ebbe a testbe, amit vissza adsz

Hisz azt is csak kaptad amíg maradsz.

Nem az vagy amit itt játszol

Pénzes ember, vagy nincstelen vándor

Nem az vagy aminek mondanak

Amit az emberek összehordanak.

Lehet a koldus is a leggazdagabb

Mert amit a szíveddel adni tudsz

Annyid van, annyi vagy...

Csak még egy mesét még

Te a királynő, s a király én

Zöld sárkányok, aranyhal s ördögök között...

Azt mondta a béke belőled ered

Ha benned nincs,sehol sem leled

Lehet,hogy túl élsz pár veszélyt

De ha az Isten a szívedben körbenéz mit lát?

Hogy ki vagy te tényleg?

A Lélek lézer pontos mérleg

S csak annyi vagy amennyit adni tudsz

ebben fegyverrel, pénzzel nem sokra jutsz

Mert ha visszaadod majd a testet

Amit azzal szereztél el is veszted...

És nem az a kérdés miben hiszek

Hogy mit hoztam, s ha megyek mit viszek

Nyilván nem emberek, nem tárgyak

Elillan mind, amit a szív kívánhat!

Csak ami rejtve volt, felismered

Hogy amit adni tudsz, annyi mindened

Ne próbáld szavakba zárni amit nem lehet

Nehogy a Végtelent magadban eltemesd...

Ugrás előre

4. Hála veled

Egy hálás szív,

na az a mennyország.

Félig tele

vagy

üres félig?

De nem csak szex vagy munka mindig az élet

Szeresd amennyi jár

Nem számít semmi más!

Félig tele

vagy

Üres félig?

De nem csak gond vagy öröm mindig az élet

Szeresd amennyi jár

Nem számít semmi más!

Nem vagy túl derűs néha

Viharfelhőkben úszó ég az arcod

Szavaiddal fecnikre tépsz.

Pedig ha valami jó ebben az életben,

Hogy azzal ami vagy együtt élhettem.

Hogy én sem vagyok más és te sem több,

Lélek a testben, egy ember a földön.

Akinek- tudja jól,hogy-mindene ajándék,

Minden egyes nap, amíg él

Minden amit lát, hall, érint, szeret vagy még nem ért...

Refrén

Félig tele

vagy

üres félig...

Nincs semmi több, ennyi.

Ez az alap, ez a beugró.

Csak kritizál akiben nincs hála

A tévedése: hogy nincs jobb nála.

De csinálja jobban akinek semmi nem jó.

Még jó, áldás, hogy te választhatsz, hogy melyik úton jársz!

Még jó, hogy minden nap újra kezdheted!

Még jó, hogy ma is láthatom,hallhatom, foghatom, tehetem,

nevethet, sírhat, szerethet, itt lehet, elmehet...

Refrén

Félig tele

vagy

üres félig...

Szép vagy és derűs néha

Viharfelhők közt fényt viszel

És ezzel engem is jobbá teszel

Csináljuk együtt annál úgy sincs jobb!

Még jó, áldás, hogy te választhatsz, hogy melyik úton jársz!

Még jó, hogy minden nap újra kezdheted!

Még jó, hogy ma is láthatom,hallhatom, foghatom, tehetem,

nevethet, sírhat, szerethet, itt lehet, elmehet...

Refrén

Félig tele

vagy

üres félig...

Ugrás előre

5. A lélek éjszakája

Hosszú nehéz úton

Vak sötét tájon át

A nap fénye csak tükörkép

a hold fél homlokán

Az emléked egy apró láng a szívemben

Talán

Elég reményt ad, hogy túléljem az éjszakát!

És addig amíg nem találsz és

Nem találok Rád

Addig amíg Árnyék völgyben álmodunk tovább

Amíg még angyal helyett ember

Amíg csak hit nem valóság

Legalább kívánj nekünk Szentem

Jó éjszakát!

Amíg csak szavak vannak

Amíg hiába hívlak

Amíg máshol kereslek

Amíg így elveszítlek.

Amíg csak magam látom

A hangod nem találom

Amíg nincs béke bennem

S ha volt, azt elfelejtem...

Amíg csak gondolat van

Bezárt és öntudatlan

Amíg csak így szeretlek

Hogy közben elkerüllek...

Ugrás előre

6. Egy test

Egy test a föld és az ég

És ami hey! Rajta él

Egy test az Isten, az ember és

A kezdet és a vég!

Ugyanaz a nap reggelente

Ugyanazok a csillagok éjszaka

Ugyanaz a föld tart ölében

Ugyanaz fogad be, ha vége van

Ugyanúgy te is érzel, s amíg

Sírsz, nevetsz és bármennyire

Messze is jár, de mindig

Ugyanaz a Hold néz mindenkire

Nézd meg magad mi az, amit látok, amit látsz

Ami másban más csak a felszín

De ugyanaz a váz

Hiszen voltál, te is voltál már

Mint bárki:

Gyermek a szobában, egy anya karjában

Tétova léptekkel indult a világba

Halálig rögös út

Rengeteg járja itt

Hogy honnan hová tart

Nem sok ismeri

Egy test a föld és az ég

És ami hey! Rajta él

Egy test az Isten, az ember és

A kezdet és a vég!

Ugyanazok a tévedések

Üldöző és üldözött lábnyoma

Ugyanazok az álomképek

Mint aki nem ébred fel soha

Ugyanúgy te is érzel

S amíg

Sírsz, nevetsz és mehetsz bárhova

Mindenből Isten néz rád

Csak te nem nézel Rá soha

Nézz szét mit láthat aki tényleg lát

A világban jársz és kitalálsz

Hogy olcsó szerepeket gyengén játsz

De csak csontot rágsz...

Ember a világban

Sok elme zajában

Tétova léptekkel a Halál nyomában

Mint kóbor szellemek

De ezt bárki itt –

Ha nem is vallja be

Magának – ismeri!

Akinek szeme van az látja

Akinek füle van az hallja

Akinek esze van az érti

Akinek szíve van az érzi

Akinek kemény az reméli

Akinek könnyű nagy a súlya

Aki kéri az kapja

Aki keresi az megtalálja

Nézd meg magad mi az, amit láthat aki lát

Csak a felszín más

De ugyanaz a váz

Hiszen lettél, ami voltál már

Gyermek a szobában, egy anya karjában

Tétova léptekkel indult a világba

Halálig rögös út

Ezt, mint bárki itt

Mert összetartozunk

Mindenki ismeri

Ugrás előre

7. Az élet maga

Azt kérdezed, hogy annak mi értelme van

Mióta eszed van, a szíved nyugtalan

A magyar valóság azt mondod felkavar

De van mit benned felkavarni, ez a baj!

Az élet nyelve szép ez Isten adta kincs

Az ember ismeri, de nem beszéli mind

Azt mondom szerelem, azt mondod

az egy múló állapot

pedig bármit teszel nélküle,az eleve halott.

Kell, hogy észrevedd, felfedezd

hogy minden ami jó örökre megmarad

s bár nem mind látható.

És még hallod e azt néha

ami mélyen benned él

a zaj mögött a Csend ami az életről elmesél

Minden egyes szívben azt dobogja a Végtelen

A szeretet nem gyengeség, de az erőszak vakmerő félelem...

Mint meztelenül ölelni kinn a hóban, vagy egy süllyedő hajóban

Ezeregy veszélyt rejt amíg élsz, de az élet maga szép

Mint elveszteni azt, akit szeretsz mégis megtanulsz ezzel együtt élni

Ezeregy sebet ejt amíg élsz, de az élet maga szép...

Ki tudja merre jár ki már rég nincs velünk

Az évek sokszor kirabolta már a szívünk

Azt mondják egyszer valahol mind találkozunk

hogy átutazók vagyunk és nem csak úgy meghalunk

De itt leszünk, jó nekünk bár kissé gyorsan felnövünk

Lázadunk, s ha úgy vagyunk megszökünk szeretkezünk

De tiszta még a szívünk és a lelkiismeret

Mert Isten ismer téged és Őt te is ismered.

S, hogy annyi nehéz nap mögötted nem hiába van

Hogy minden benned él,nem vész el semmi nyomtalan

Nem tűnik semmi el belőlünk. Minden, minden megmarad

Az összes tett, a szó és minden, az összes gondolat...

Mit ér a félelem, hadd jöjjön bármi így

Én engedem hadd menjen, ha az már nem tanít

Azt mondom a Boldogság az nem egy múló, ritka állapot

Az nézőpont, ami ha megvan jól láthatod

Az életed, a végzetet, a benned élő gyermeket

Hogy Isten se -helyetted- nem bocsáthat meg neked

és hallgatod a hangját, ami mélyen benned él

A zaj mögött a Csend ami mindent elmesél...

Ugrás előre

8. Ragyogás

Tudom nem hinnéd el

De mindig csak szebb leszel

Lényed tapasztalat csiszolja

Napra nap

Volt ki ringatott és

lesz ki ébreszt is majd

Volt ki felnevelt

és lesz ki elsirat.

Volt ki bántott és majd

Lesz ki vigasztalna

S, hogy néha éppen őt bántottad

Volt olyan...

Hogy milyen szív dobog benn

Mégsem az mutatja

Hogy mit teszünk, csak az

hogy miért és hogyan.

Néha még el sem hiszed amit látsz

Csak annyit látsz amit hiszel

Lehetsz árnyék vagy épp ugyanúgy ragyogás

Azzá leszel amit hiszel...

Minden nap újra kicsit megszületsz és belehalsz

Minden ma valamit ad, s több leszel holnap

Minden nap kicsit megszületsz és belehalsz

Minden nap több vagy,nem lehetsz ugyanaz

És ha már az időnk végül majd lejár

Mit számít élet halál

Az van,hogy ragyogunk...Nézd,ragyogunk!

Volt ki szép szavakkal

S lesz ki erőszakkal

Mindkettő tanít,persze

Másképp, máshogyan.

Hogy milyen szív dobog benn

Mégsem az mutatja

Hogy mit teszünk, csak az

hogy miért és hogyan.

Néha még el sem hiszed amit látsz

Csak annyit látsz amit hiszel

Lehetsz árnyék vagy épp ugyanúgy ragyogás

Azzá leszel amit hiszel...

Amit a világ gondol és mondhat rólad

Az nem te vagy...

Másnak a keresztje nem nyomhatja a vállad

Ami vagy annyit adj...

Ami voltál nem jöhet vissza

Hogy mi leszel senki nem tudja

Ami tényleg vagy, az csak most van

A pillanat adja vissza

Most épp...

Ugrás előre

9. Bármire képes

Lehet, hogy nem fél és,hogy tényleg kemény

Lehet,hogy elhitte,hogy ez is erény

Lehet, hogy harmadszor is megteszi majd

Lehet, hogy gyűlöli az emberi fajt..

Bármire képes egy emberi szív...

Nem fejlövést, csak fejlődést mondott

De félre ért az emberi agy

Azt mondta tied a föld és az ég

vigyázz rá!

És nem azt,hogy szedd szerte szét!

Mit mondott? Te sem hallod?

Latinul vagy arabul szólt?

A fejekben bábeli káosz visszhangzik még

És elvesztettük a Fényt, vakon tapogat csak a kéz

Reméljük ép marad rajta az ütőér....

Bármire képes egy emberi szív...

Ugrás előre

10. Rajtatok múlik (km. FankaDeli)

Ez a tiétek, azt mondta, vigyázz rá ember

A felhők, a hegyek, a folyók, a tenger

Ez a mennyország, ha hiszed, ha nem

A férfi és nő, hol a család egy tandem

A fájdalomtól a felismerésig

Móresre tanít ezernyi tévhit

Ne láss ebben rosszat, ez jól van így

Annyi butaság végül majd megtanít

Hogy ne szúrd el, figyelj, ezt nem kéne

Hogy a verejték végül majd megérje

Hogy annyi félelem végül mégsem öl

Hogy ne légy oly messze Istentől

Tudom, hogy nagy szavak, pedig kis dolgok

Nézd, én is mennyit csak elrontok

A tiétek, azt mondta, menj csak az úton

Nézd az én kutam, felhőkbe fúrom

Ez rajtatok múlik, ez már csak rajtatok

Van cipő is, út is, gyerünk, szaladjatok

Ez tőletek lesz szép, ez csak tőletek

Amíg mozdulni bírtok, addig öleljetek

Az emberiség még egy dacos kisgyermek

Fel kéne nőni, de hisztizve nem megy

Az emberiség párszor megölte magát

De egyetlen magból újra minden felállt

Milliárd évek teltek úgy el

Hogy békében élt annyi féle ember

Nem itt születtünk, nem ezen a bolygón

Nem itt halunk meg, bármilyen mohón

Is zabálunk, és nem ismerünk mértéket

Temetünk nap mint nap minden értéket

Figyeltem őket, és figyeltem magamat

És megértettem, miért nincs új a Nap alatt

Ez játék az égben, játék a Földön

A lelkem az szabad, nincs semmilyen börtön

Mi bezárhat engem, mert meghalok

És a kezedben figyeld, már ott vagyok

Ez rajtatok múlik, ez már csak rajtatok

Van cipő is, út is, gyerünk, szaladjatok

Ez tőletek lesz szép, ez csak tőletek

Amíg mozdulni bírtok, addig öleljetek

Miközben vársz a buszra, vagy a metrón ülsz

Hallod-e magad, ahogy megpendülsz

Te egy hangszer vagy, és én játszom rajtad

Csak élvezd a zenét, megszólal, ha hagytad

Rozsdás a lánc már, engedd el magad

A teremtés figyel, meghallja a szavad

Gondold meg, hogy élsz, mert te döntesz

Hogy falakat építesz, vagy ledöntesz

Miközben húzod az igát, vajon eszedbe jut

Hogy végül magadhoz vezet majd minden út

Ezer életen át legyél bármilyen elveszett

Rá fogsz lelni, mi lényedhez elvezet

Ott foglak várni, és nevetünk majd

És újra kezdjük, mikor minden kihal

És újra kezdjük, mikor mindennek vége

Így forog a végtelen felhők térképe

Ez rajtatok múlik, ez már csak rajtatok

Van cipő is, út is, gyerünk, szaladjatok

Ez tőletek lesz szép, ez csak tőletek

Amíg mozdulni bírtok, addig öleljetek

Ez rajtatok múlik, ez már csak rajtatok

Van cipő is, út is, gyerünk, szaladjatok

Ez tőletek lesz szép, ez csak tőletek

Amíg mozdulni bírtok, addig öleljetek

Ez rajtatok múlik, ez már csak rajtatok

Van cipő is, út is, gyerünk, szaladjatok

Ez tőletek lesz szép, ez csak tőletek

Amíg mozdulni bírtok, addig öleljetek

Ugrás előre

11. Mit mondjak még?

Fáradt reggelek

Nehéz nappalok

A legszebb álmaid

Közöttük lassan elhagyod

Sok rejtett félelem

Rozsdás lakat mögött

Bátran nézz mögé

Ismerd meg és mind elköszön

Ami vagy ,amit hinni se mersz

Hogy egyedi vagy , ami csak te lehetsz-

Hogy ami bánt az is szebbre csiszol

Amit látsz amit érzel azt értsd meg jól.

Hogy többet érsz mint az éveid száma

A ruhád, a cipőd,autód ára,

hogy a twitteren, facebook-on mennyi az arc

aki bejelölt, vagy annál, hogy mire tart.

Többet érsz mint egy személyi szám

matek doga, évvégi bizonyítvány

Többet érsz mint egy gyerek,egy felnőtt egy öreg

egy születésnapi köszöntő szöveg.

Többet érsz mint egy kereszt vagy családi név

Az Isten is csodálva, szeretve néz

De ha elvesztjük egymást : bolyongva élsz

Nem várom, nézd! Nem kell,hogy járj a tó vízén

egy kereszten megfeszülj,

Nem kell a vízből bort csinálj.

Mit mondjak még!?

Ennyi és kész!

Francba a nagy dolgokkal! A kicsikben ha velem vagy

Sokkal többet ér!

(Francba a nagy szavakkal! Ha naponta szeretsz ,az

Sokkal többet ér!)

A nehéz éveket

Köszönd,hogy ennyi csak

Jól tudod mindig van

Akiknek sokkal több akad.

Hisz Mindaz mit nem szeretsz

A szíveden sebhelyek

A múltból visszatért

Érzelmek,tettek,emberek

Ami vagy ,amit hinni se mersz

Hogy egyedi vagy , ami csak te lehetsz

Hogy többet érsz mint egy platinakártya

Egy TAJ szám , egy mobil, pénztárca.

Többet érsz mint egy munkahely

Aki szeret az nem elvisel!

Többet érsz mint a földön bármilyen szerep

Te a múzsa vagy, nem a kép vagy a keret.

Több mint egy test, akár csúnya vagy szép

Az Isten is csodálva, szeretve néz

De ha elvesztjük egymást: bolyongva élsz…

Nem várom, nézd! Nem kell,hogy járj a tó vízén

egy kereszten megfeszülj,

Nem kell a vízből bort csinálj.

Mit mondjak még!?….

Mindenki keresi mindig

Az alagút végén egy fényre vár

Amiben végül igazi otthont talál…

Ugrás előre

12. Darsan

Megint egy reggel, megint elölről az egész, megint bogozom a szálakat

Emlékszem rád, a hajnalt ajándékba adom, mielőtt elindul az áradat

Várhat a hírek, horrorrímekkel a pasas, mesés gondolatok gyilkosa

Egy elmekalóz, szenzációhalász, valamelyik hullámsáv az otthona

Ha százfelé tép az élet, legalább százszor mondom majd el:

Az én szívem nem törik, nem eladó és nem is olcsón vett hely

Visszavár mindig, nem feled! De várhat százezer éven át

Nincs az az idő, Nincsen az a tér ami közénk odafér

Nincs mély, se magas, nem riaszt, örömet fakaszt,

kezed homlokomon lázat olt

Nélküled részeg vagyok, illuminált dög, hiányod szesz, a tudatomra folyt

Várhat a város,négyes,hatos meg a híd,a metró,buszok meg a nagy folyó

Nem megyek, amíg szememben nem ragyog ott a szemed, nélküled a jó se jó!

Ha százfelé tép az élet, legalább százszor mondom majd el:

Az én szívem nem törik, nem eladó és nem is olcsón vett hely

Visszavár mindig, nem feled! De várhat százezer éven át

Nincs az az idő, Nincsen az a tér ami közénk odafér

Szemhéjam ráborul a szememre, az agyam horizont, te vagy a nap, ha kel

Égboltom ölel, aztán éjjel tovatűnsz, remélem, egyszer magaddal viszel

Vesszen hírek, horrorrímekkel a hang, emberi gondolatok gyilkosa

Megyek, ha szememben ott ragyog a szemed,

nem vesz el senki semmit el soha

Túl minden szerelmen

Túl minden földi éjszakán

Túl minden áruláson és

Egy élet összes hajnalán

Túl minden bánaton

És túl az öröm ajtaján

Túl minden csalódáson és...

Túl minden halálon

Ott el van varrva minden szál!

Ha százfelé tép az élet, legalább százszor mondom majd el:

Az én szívem nem törik, nem eladó és nem is olcsón vett hely

Visszavár mindig, nem feled! De várhat százezer éven át

Nincs az az idő, Nincsen az a tér ami közénk odafér

Ami közénk odafér...

Ugrás előre

13. Szemenszedett igazság

Lehet, hogy a kígyó szúrta el tényleg

Azzal az átkozott alma-trükkel

Vagy lehet, hogy csak Ádám volt papucsférj, és nem figyelt arra Éva mikor bliccel

Vagy lehet, hogy csak én vagyok egyszerű,

Hogy az okot inkább magamban látva

Hogy hogy kerültem a Földre, minek fognám másra?

Hogy mitől van az egyik egy egérlyukban, miközben New Yorkban a palota szépül

És miért van a szépség, ha valakitől Quasimodo is halálra rémül

Vagy lehet, hogy én vagyok a vak, hogy az okot mindig magunkban látva

Hogy miért kerültünk a bajba, minek fognád másra?

Refr.:

Mert valahogy minden összeáll

Az Isten mindent jól csinál

Mindent úgy, ahogy kéne

Mindenkit úgy ahogy kérte

Mert végül minden célba ér

A sor végén a rím megél

Mindig úgy ahogy kéne,

Mindenki kap ahogy kérte majd

Mert valahogy minden összeáll

Az Isten mindent jól csinál

Mindent úgy, ahogy kéne

Mindenkit úgy ahogy kérte

Mert végül minden célba ér

A sor végén a rím megél

Mindig úgy ahogy kéne,

Mindenki kap ahogy kérte

És miért él az egyik majd 120 évet

Ha a másiknak a szülőágy a végzet

Vagy mitől korog Keleten az egyik gyomra

Ha így élünk Nyugaton

Majd szólj ha érted

Vagy lehet, hogy csak én vagyok egyszerű, hogy az okot átlátszónak érzem

Hogy mi itt a kérdés

Én nem is értem

Hogy miért bukik mindig meg minden elnök

Ha azzal kezdi mind, hogy ők majd tudják

Hogy miért akar vezetni jónéhány, miközben nem hogy mást, magukat se látják

De tudom, hogy én vagyok a vak,

Hogy az okot egyszerűen látom

A film meg forog

Olyan, mint a péntek 13

Refr.:

Mert valahogy minden összeáll

Az Isten mindent jól csinál

Mindent úgy, ahogy kéne

Mindenkit úgy ahogy kérte

Mert végül minden célba ér

A sor végén a rím megél

Mindig úgy ahogy kéne,

Mindenki kap ahogy kérte majd

Mert valahogy minden összeáll

Az Isten mindent jól csinál

Mindent úgy, ahogy kéne

Mindenkit úgy ahogy kérte

Mert végül minden célba ér

A sor végén a rím megél

Mindig úgy ahogy kéne,

Mindenki kap ahogy kérte

Minden olyan ahogy te és én akartam

Ilyen egyszerű ez

Olyan úgy ahogy van

Senki nem fizet hidd el soha helyettünk

Semmi nem a miénk

Jövünk és megyünk

Ilyen egyszerű minden, mint egy pofon

Refr.:

Mert valahogy minden összeáll

Az Isten mindent jól csinál

Mindent úgy, ahogy kéne

Mindenkit úgy ahogy kérte

Mert végül minden célba ér

A sor végén a rím megél

Mindig úgy ahogy kéne,

Mindenki kap ahogy kérte majd

Mert valahogy minden összeáll

Az Isten mindent jól csinál

Mindent úgy, ahogy kéne

Mindenkit úgy ahogy kérte

Mert végül minden célba ér

A sor végén a rím megél

Mindig úgy ahogy kéne,

Mindenki kap ahogy kérte

Ugrás előre

14. Amilyen hülye vagy, úgy szeretlek

Ahonnan jöttél elillan,

Amerre tartasz sehol még.

Az élet a kettő között van,

A Sors furfangos ajándék.

Születsz, hogy mesés álmokat építs

De inkább leépülsz.

Ott állsz egy sorban feladni

Belehalni készülsz.

Szeretlek, bármit tehetnél,

Szeretlek-másképp mondani.

Nem lehet. Nem is tudom miért,

szeretnél többet hallani.

Bocsáss meg mindent magadnak!

Hisz egyszer úgyis elévül.

Semmi rossz nem tart örökké.

Végül megszépül…

Jó az, ha mindent ahogy van,

Úgy el tudsz fogadni!

A baj mindig múló állapot.

Nem kell folyton keresni!

Ha fejjel vagy a homokban,

Nem látszik, hogy milyen szép ez a nap,

Hogy milyen kék az ég.

Refrén:

Amilyen hülye vagy,

Én úgy szeretlek.

Tán nem is tudod,

Milyen csoda vagy.

Amilyen hülye vagyok,

Beleszerettem az életbe meg

Mindenbe, mit ad!

Születsz, hogy tanulj, amíg lehet.

Felnősz, azt mondod, hogy te már,

Túl vagy majdnem mindenen,

Rád már nem sok dolog vár.

Bocsáss meg mindent magadnak!

Hisz egyszer úgyis elévül.

Semmi rossz nem tart örökké

Végül megszépül…

Jó az, ha mindent ahogy van,

Úgy el tudsz fogadni!

A baj mindig múló állapot.

Nem kell folyton keresni!

Ha fejjel vagy a homokban,

Nem látszik, hogy milyen szép ez a nap,

Hogy milyen kék az ég.

Refrén:

Amilyen hülye vagy,

Én úgy szeretlek.

Tán nem is tudod,

Milyen csoda vagy.

Amilyen hülye vagyok,

Beleszerettem az életbe meg

Mindenbe, mit ad!

Már megint hülye vagy,

Én meg úgy szeretlek,

Tán nem is tudod,

Milyen csoda vagy.

Amilyen hülye vagyok,

Beleszerettem az életbe meg

Mindenbe, mit ad!

Ugrás előre

15. Helló, halló!

Minden van még sincs sok, csak üresben jár pöfög a gép

Tartod a markod adjon még az ég…sosem elég

Műanyagból épül égig érő Babilon, kész sincs de fene tudja miért

én már ezt nem akarom.

Csak nyaralnék a szíveden, de nem hívtál meg sohasem még…

…kikészít ez a földi játék!

Sport ez nem élet súlyos ólom nem arany,

pont mint a gályán a rabok. Nem látják ahogy ragyog,

hullámok közt aranyhídon táncol a nap..

Ott lenne a helyed, helyette evezni kereszt.

De ez két ezer év ugyanúgy, ugyanott!

Gyorsult de semmi sem változott

de két ezer évig a semmi az sok!

Francba a rohanást!

Kapcsold ki magad néha pihenj az nem árt soha

Lélegezz mélyen, angyal a vadonban

Kapcsold ki magad, néha hallgass az sem árt soha

Angyal a mélyben…ne bízz a szavakban

Bármilyen szürkén recseg ropog a tél

Örökké sohasem fagy

Bármilyen hosszú is meg hideg az éj

A végén úgyis jön a nap (A végén mindig jön a nap)

Minden van mégsem szép, túl olajos már ez a motor

Van,hogy csak szerencsével indul, aztán hozzád se szól

Műanyagból épül épp hogy áll még Babilon, nem kell már sok nyakunkra dől

Fejem fáj…csak vakarom.

Én megmásznám a boldogságot, de nem látom még hogy meddig ér

A földi öröm: arany és vér

Gáz ez nem gőz, amit csak leeresztenél, aztán csak henyélnél nagyot

Nem látnád ahogy ragyog

Szívedben egy aranyhídon ragyog a nap

Ott lenne a helyed, helyette henyélni kereszt

De ez két ezer év ugyanúgy, ugyanott!

Gyorsult de semmi sem változott

de két ezer évig a semmi az sok!

Francba a rohanást!

Kapcsold ki magad néha pihenj az nem árt soha

Lélegezz mélyen,angyal a vadonban

Kapcsold ki magad, néha hallgass az sem árt soha

Angyal a mélyben…ne bízz a szavakban

Bármilyen szürkén recseg ropog a tél

Örökké sohasem fagy

Bármilyen hosszú is meg hideg az éj

A végén úgyis jön a nap (A végén mindig jön a nap)

Ugrás előre

16. Egy világon át

Tudom, hogy csak erősnek akarsz tűnni

Bántottak már eleget, volt hogy már sírni sem volt erőd

Én nem akartam beállni ebbe a sorba és nem is fogok

Bár szent nem vagyok

De néha hibázunk, nem nagy dolog.

Én nem fogom szédíteni a szíved,

Kalandból a Földanya ölén már így is volt épp elég.

És aljas egy szerep lenne, ahogy vetíteném,

hogy én jobb lennék itt bárkinél…

Ugyan kinél?!

Mert ismersz, hogy virággal a kezemben,

az tudod nem én vagyok!

És nem bírok sírni sem,

pedig szorít a mellkasom.

Én nem akarok mondani szépeket,

a szavakkal megölném a lényeget.

És nem hoztam, bársony dobozban,

csillogó nemes fémeket.

És nem áll kinn, hófehér

lovak mögött szép hintó sem.

Visszahoztam a tőled kapott világot,

Ami megtanított élni, bár hiányzol.

Már tudom szeretni nem azt jelenti,

Hogy két ember egy igát von,

Hanem a másikat biztatni, repülni

át egy világon…

Tudom, hogy csak szépnek akarsz tűnni.

De amit az Istentől kaptál, annál mi lehetne szebb?

Volt, hogy már gyűlöltem magam én is

de változást is csak ajándékba kapunk,

ha arra végre méltók vagyunk.

Én nem tudom szédíteni a szíved.

Én nem mondhatom, hiszen nem lenne igaz és nem lenne szép.

Hogy az egyetlen voltál és leszel,

hiszen testünk csak porból van,

és ami azután lesz, ott mindenki egy.

Mert ismersz, hogy virággal a kezemben,

az tudod nem én vagyok!

És nem bírok sírni sem,

pedig szorít a mellkasom.

Én nem akarok mondani szépeket,

a szavakkal megölném a lényeget.

És nem hoztam, bársony dobozban,

csillogó nemes fémeket.

És nem áll kinn, hófehér

lovak mögött szép hintó sem.

Visszahoztam a tőled kapott világot,

Ami megtanított élni, bár hiányzol.

Már tudom szeretni nem azt jelenti,

Hogy két ember egy igát von,

Hanem a másikat biztatni, repülni

biztatni, repülni, hogy a másikat biztatni, repülni

át egy világon.

Át egy világon.

Át egy világon

Ugrás előre

17. Csend legyen!

Miféle álom az, hol ily sötét az ég?

Mivégre ember, ha nem összetart, de szétszed!

Miféle szeretet az, ha képes rá, hogy gyűlöl?

Minek tanul, ha attól jobb se bölcsebb nem lesz?

Miféle álom az, hol mit sem ér a szép?

Vágott virág az ember, saját sírján hervad...

És Az mi azt sem tudja Ki? Miféle lény?

Hogy van ki megbocsájt nem ok rá, hogy vad!

Mikor kimondatik az ember összes szava

Mikor már gép legel az összes szent helyen

Mikor már Földanyánkhoz bújni nem lesz hova

Lesz majd, hogy azt kívánjuk már csak, hogy csend legyen...

Mikor kimondatik az ember összes szava

hogy azt kívánd csak a csend,

csak a csend legyen, csak a csend legyen.

Ugrás előre

1. Ennyi csak

Megesik, hogy nincs nálad éppen

a kulcs ami nyitná a zárat a gépen

ami zuhan, mint a fejsze, a nyele nélkül

mindegy, milyen hős az ember, beleszédül

Vagy itt van ez a nap, mit lapra rak

aki keveri a kártyát, az nem te vagy

mert lehet, hogy most gyenge, de holnap jobb lesz

ne nézz a tegnapodra

Minden változik, és semmi sem az, aminek látszik

a felhő is eltűnik majd...

Vagy megesett, hogy bal lábbal lépsz

az ágy mellé először, ha az ébredés

zajos mint a kürt, a füledre ült

a francba ez az óra- hát ma sem menekülsz!

de te zavard el a felhőt a homlokodról

jó, ha semmi nem hoz zavarba

kezet mos a kéz; mindig számíthatsz rám,

én is számítok rád, ha baj van

Minden változik, és semmi sem az, aminek látszik

Kétszer egy folyóba ugyanúgy nem lép senki...

Ez is csak egy nap, nem a világ vége; a kedvedet ne törje meg

Lenyeled keresztbe, holnap vége, új nap indul, vége lesz

Ez is csak egy nap, nem a világ vége, a kedvedet ne törje meg

Lenyeled keresztbe, éjféltől meg új nap indul, ennyi lesz

Ennyi csak, mert ennyi ez!

Ne bánd, hogy amire vágysz, nem mindig azt kapod

Mint a gazdagot, úgy a szegényt is ugyanaz a végzet éri el

Hogy itt bizony élni kell

Óra az órára, napra nap

Megy az idő, minden új napra újabb nap

A pénz csak papír, és annyit ér

mint a levegő, a világot forgató erő.

Puha minden, ahova lépsz;

mindenki keresi a pénzt, hajtja a lét

mert ahol van a kincsed, ott van a szíved

ezt egy bölcs is elmondta már tudod, nagyon régen

Minek futsz a baj után, az úgyis elmegy

legyen egy jobb napod ma

De háztól házig ennyi az élet,

legyen szép, és hosszú az utca

Minden változik, és senki sem az, aminek látszik

Kétszer egy virágot nem téphet le senki újra

Ez is csak egy nap, nem a világ vége; a kedvedet ne törje meg

Lenyeled keresztbe, holnap vége, új nap indul, vége lesz

Ez is csak egy nap, nem a világ vége, a kedvedet ne törje meg

Lenyeled keresztbe, éjféltől meg új nap indul, ennyi lesz

Ez is csak egy nap, nem a világ vége; a kedvedet ne törje meg

Lenyeled keresztbe, holnap vége, új nap indul, vége lesz

Ez is csak egy nap, nem a világ vége, a kedvedet ne törje meg

Lenyeled keresztbe, éjféltől meg új nap indul, ennyi lesz

Ennyi csak, mert ennyi ez!

Ez is csak egy nap, nem a világ vége; a kedvedet ne törje meg

Lenyeled keresztbe, holnap vége, új nap indul, vége lesz

Ez is csak egy nap, nem a világ vége, a kedvedet ne törje meg

Lenyeled keresztbe, éjféltől meg új nap indul, ennyi lesz

Ez is csak egy nap, nem a világ vége; a kedvedet ne törje meg

Lenyeled keresztbe, holnap vége, új nap indul, vége lesz

Ez is csak egy nap, nem a világ vége, a kedvedet ne törje meg

Lenyeled keresztbe, éjféltől meg új nap indul, ennyi lesz

Ennyi csak, mert ennyi ez!

Csak ennyi ez.

Ugrás előre

2. Még nem éden

Múlnak az évek, de ugyanaz a hely,

ahol ugyanolyan ritkán mászunk fel.

Fel a csúcsra, itt égi jel: nagyon ritkán jön!

Rohannak a fák és a nap meg száll,

Ugyanaz a jegyem ,amit még itt hagytál.

Aki bliccel az, az mind így jár.

De vonat mindig jön!

Hazafele megy akit a csillag vonz,

jól tudja a Mennyországban nincsen gond.

Ez az élet egy mondat, a vég meg pont,

ami mindig jön!

Örülök, hogy vagy, s velem mindig szöksz,

Jóban, rosszban, meg a kettő közt.

Ne mondj semmit, elég, hogy jössz!

Ne is mondd, hogy kösz!

Refrén:

Édenről álmodunk, bár ébren vagyunk,

Álomból ébredünk és mindent itt hagyunk!

Édenről álmodunk, bár ébren vagyunk,

Álomból ébredünk és ugyanoda tartozunk!!!

Múlnak a hónapok millió perc,

Minden reggel ugyanúgy felkelsz.

Ha a munka az isten itt égi jel:

Nagyon ritkán jön!

Rohannak a házak, a felhők, fák

Nincs jegyem, mer' az angyalok elhagyták.

Aki bliccel az, az mind így jár

És vonat sem jön.

Hazafele megy akit a csillag vonz,

jól tudja a Mennyországban nincsen gond.

Ez az élet egy mondat, a vég meg pont,

ami mindig jön!

Örülök, hogy vagy, s velem mindig szöksz,

Jóban, rosszban, meg a kettő közt.

Ne mondj semmit, elég, hogy jössz!

Ne is mondd, hogy kösz!

Refrén:

Édenről álmodunk, bár ébren vagyunk,

Álomból ébredünk és mindent itt hagyunk!

Édenről álmodunk, bár ébren vagyunk,

Álomból ébredünk és ugyanoda tartozunk!!!

Ugrás előre

3. Ez a mi mesénk (km. FankaDeli)

Soha nem felejtem, ahogy a srácokkal

Kinn a pályán, vérünkben száz fokkal

Forró a beton, mégis hűti a lábam

Egy lépés, két lépés, labda kosárban

A lányok vizslattak, mi meg őket

Észre se vettük a viharfelhőket

Szendvics a táskában, fele a tiéd, mert

A barátság éhséget nem ismer

Ahol én ehetek, ott te is enni fogsz

Te meg a bajszod alatt mindegy mit piszmogsz

A magunk dolga, ami minket érdekel

De tiszteletet manapság az érdemel,

Ahol szép a ház, jó nagy garázzsal

Mikor nevettél utoljára anyáddal?

A pénz egy szép napon puszta papír lesz,

De a házamba akkor is bejöhetsz!

Refrén(x2):

Ez a mi mesénk, a betonból erdőbe

Gyere barátom, üljünk ki a tetőre!

A naplemente pont olyan, mint régen

A tükörképünk ott fenn az égen

Felnőtt a testem, de belül egy gyerek él

Aki nem pénzért, csak a szemedért

Játékkatonák szerte a szobában

Igazán rosszul semmit se csináltam

Mindenből tanulni kell, ez az élet

A legszörnyűbb dolog is ezért van érted

Elfogadni nem annyit tesz, hogy szolga légy

Hányd ki a fejedből azt a sok ganéjt!

Rájöttél már? Hazudtak a lurkónak

Mert a világ valójában fullkontakt

Kesztyűm húzom, legyen, ahogy lenni kell,

De nem keresem a harcot már senkivel

A szemedben ott az egész életed

Szívedig rajta keresztül lépkedek

Öklöm helyett megrázom a szilvafát

Hogy majd eljátszhassak egy nagypapát

Refrén(x2)

Te se várj másra, én sem várok rád

Ez az élet, vérrel teli bőrkabát

Próbálok adni még, nem pedig elvenni

Amit csak lehet, a jelenben megtenni

Ess el nyugodtan, csak aztán állj is fel!

Nem elég nézni, ezt bizony látni kell!

Tegyél magadért, mástól ne várj csodát,

És felfogod; Isten megtalált!

Refrén(x4)

Ugrás előre

4. Otthon édes otthon

Bár nem tudom, még merre van?

ott minden lépés nyomtalan,

és minden hajnal színarany.

Szólj majd,

szólok én is ha látom majd,

ott azt mondják,

hogy mindig béke van.

Ha eleged van magadból néha

lehúz az örvény, tudom kevés a tréfa

De nem mindig a szép, az okosak útja,

Mert a paradicsom felé mindig rögös a túra.

Ne szívd mellre, az kinek jó?

Értelmes embernek az nem való.

Hiszen a legszebb a nyitott szív, s a tiszta szó.

Nem mindig megy magától minden,

Akarni kell, anélkül semmi sincsen.

Én örülök, hogy vagy, és ez mindig így lesz.

Megvárlak akkor is, ha későn kezdesz.

Mert van egy hely, otthon, édes otthon,

Mert együtt jutunk át majd azon a ponton,

Ahol nincs már semmi baj, csak mindig jó.

Bár nem tudom, még merre van?

ott minden lépés nyomtalan,

és minden hajnal színarany.

Szólj majd,

szólok én is ha látom majd,

ott azt mondják,

hogy mindig béke van.

Már néha látom, merre van.

Ott minden dalnak színe van,

És minden hangja színarany.

Szólj majd,

szólok én is – bár azt mondják,

hogy nem kell kulcs,

mert mindig nyitva van.

Jól látod, mitől szép egy reggel,

Minden fűszál ünnepel, és soha ne felejtsd el,

azt, hogy öröm vagy valakinek,

hiszen soha nem vagy magad, mert az nagyon nagy...(?)

Akkor nyílik meg az édes otthon,

Nevetni fogunk majd az összes gondon.

Mert a legszebb a tiszta szív, mert csak az jó.

Bár nem tudom, még merre van

ott minden lépés nyomtalan,

és minden hajnal színarany.

Szólj majd,

szólók én is ha látom majd,

ott azt mondják,

hogy mindig béke van.

Már néha látom, merre van.

Ott minden dalnak színe van,

És minden hangja színarany.

Szólj majd,

szólok én is – bár azt mondják,

hogy nem kell kulcs,

mert mindig nyitva van.

Bár nem tudom, még merre van

ott minden lépés nyomtalan,

és minden hajnal színarany.

Szólj majd,

szólok én is ha látom majd,

ott azt mondják,

hogy mindig béke van.

Már néha látom, merre van.

Ott minden dalnak színe van,

És minden hangja színarany.

Szólj majd,

szólok én is – bár azt mondják,

hogy nem kell kulcs,

mert mindig nyitva van.

Bár nem tudom, még merre van

ott minden lépés nyomtalan,

és minden hajnal színarany.

(...)

Ugrás előre

5. Nyisd ki a tudatod!

Open your mind

Töröld meg a szemedet, húzd ki magad

Emeld fel a fejedet, Te vagy a világ, akinek csak így lehet!

Add ki a hangod, tárd ki a szíved

Nem törhet semmi sem meg, mindegy, hogy most kezdődik el

Vagy valami most ér véget…

Mint egy kis sejt a nagy testben

Nélküled ez az egész olyan pont, hogy semmit nem ér

Lásd, hogy mennyire szép

Az, ami vagy

Mert ami vagy

ami vagy

Az, ami vagy

Milyen gyönyörű lény!

Föld alatt nem nő fű, nem ragyog a nap

Vedd el a fejedet a tőkéről, megmarad

Neked a szíved, ne a szarvad legyen nagy

Szeretkezz inkább, ölelj meg, húzd be a karmodat

Azért a szemed a legszebb, hogy lásd a dolgokat

ne csak a

Ne csak foltokat, emberi maszkokat

Ereszd el a képtelent, öleld a végtelent

Ne zárd be önmagad, nyisd ki a tudatodat!

Open your mind

Töröld meg a szemedet, húzd ki magad

Emeld fel a fejedet, Te vagy a világ, akinek csak így lehet!

Add ki a hangod, tárd ki a szíved

Nem törhet semmi sem meg, mindegy, hogy most kezdődik el

Vagy valami most ér véget…

Mint egy kis sejt a nagy testben

Nélküled ez az egész olyan pont, hogy semmit nem ér

Lásd, hogy mennyire szép

Az, ami vagy

Mert ami vagy

ami vagy

Az, ami vagy

Milyen gyönyörű lény!

Víz alatt nem ér fény, nem is láthatod

Hányféle formát bont, hány féle-fajta szín ragyog

Neked a szíved, ne a szád legyen nagyobb

Aki tud: tudja, hogy milyen keveset tudott

Tárd ki az elmédet, ne zárd be, értsd a dolgokat

ne csak a

Ne csak foltokat, emberi maszkokat

Ereszd el a képtelent, öleld a végtelent

Ne zárd be önmagad, nyisd ki a tudatodat

Open your mind

Töröld meg a szemedet, húzd ki magad

Emeld fel a fejedet, Te vagy a világ, akinek csak így lehet!

Add ki a hangod, tárd ki a szíved

Nem törhet semmi sem meg, mindegy, hogy most kezdődik el

Vagy valami most ér véget…

Mint egy kis sejt a nagy testben

Nélküled ez az egész olyan pont, hogy semmit nem ér

Lásd, hogy mennyire szép

Az, ami vagy

Mert ami vagy

ami vagy

Az, ami vagy

Milyen gyönyörű lény!

Ugrás előre

6. Varázsszavak

Az ember Isten legszebb terve,

Test, lélek meg elme.

Csak legyen szeretve,

Mást nem is kíván.

És hallottad már százszor:

teremt ahogy gondol.

Minden ember varázsolm

nem mindegy mifélét.

Azt mondod bántott az élet,

Én azt mondom: örülj, hogy éled!

Minden fájdalom, öröm azért van,

hogy magadból többet megérthess.

Azt, hogy a szeretet nem egy érzés!

Hogy nem ér véget az nem is kérdés

-de ha csak a hibákat nézed,

küszködés lesz, és nem élet!

Ha minden nap beszeded

A sok butaság ellen

az ajánlott "lesz@.om tablettát".

Használd mindenre,

hogy legyen jobb ahol élsz

a négy varázsigét...

Ezek a

SAJNÁLOM, a BOCSÁSS MEG, a KÖSZÖNÖM és a SZERETLEK

Igen a

SAJNÁLOM, a BOCSÁSS MEG, a KÖSZÖNÖM és a SZERETLEK

Az ember Isten legszebb terve,

Test, lélek meg elme.

Ha majd már nem csak kint keres,

Bent csodát talál.

És ráfáztunk már hányszor,

hogy teremt amit gondol.

Minden ember varázsol,

nem mindegy mifélét.

Azt mondod bántott az élet,

Pedig csak kapsz, ahogy kérted.

Minden mosoly és könny azért van,

Hogy magadból többet megérthess.

Ezért zöldek a füvek, a fák,

Ezért vannak nappalok, éjszakák.

Ezért van FÉNY - a nap ha kel,

De aki nyavalyog az ÁRNYÉKBAN téved el....

Ha minden nap beszeded

A sok butaság ellen

az ajánlott "lesz@.om tablettát".

Használd mindenre,

hogy legyen jobb ahol élsz

a négy varázsigét...

Ezek a

SAJNÁLOM, a BOCSÁSS MEG, a KÖSZÖNÖM és a SZERETLEK

Igen a

SAJNÁLOM, a BOCSÁSS MEG, a KÖSZÖNÖM és a SZERETLEK

Van amit

SAJNÁLOK, azt BOCSÁSD MEG, mindent KÖSZÖNÖK és a ...

a SAJNÁLOM, a BOCSÁSS MEG, a KÖSZÖNÖM és a SZERETLEK

Azt mondod bántott az élet,

Én azt mondom: örülj, hogy éled!

Minden fájdalom, öröm azért van,

hogy magadból többet megérthess.

Ezért zöldek a füvek, a fák,

Ezért vannak nappalok, éjszakák.

Ezért van FÉNY - a nap ha kel,

De aki nyavalyog az ÁRNYÉKBAN téved el....

Ugrás előre

7. Így szép ,így jó

Tudom, hogy a szemed most is a szemembe néz

Én odavagyok érted, teljesen kész

Ha Te vagy a legdrágább drágakő benn egy széfben

Én tolvaj vagyok, aki mindenképpen elrabol, Hozzád fér

Mert megvenni nem tud, nincs annyi pénz

Ha fegyver vagy, hadd legyek golyó a tárban

Ha eső vagy, leszek majd egy porszem a sárban

Ha nap vagy, az arcomhoz érjen a fényed

Mindig égjen

Ha vadász leszel, hadd legyek én az a vad,

Aki hiába menekül beléd akad.

Nélküled én sem élhetek,

Nélküled örökre elveszek

Örülsz, hogy élek, örülök, hogy élsz

Vidám az arcod, ha nézlek

Vidáman élsz

Tudom, hogy vársz rám és egyszer elérlek valahol

Akárhogy nézem, ez így szép, így a jó

Érzem, hogy a kezed a kezemhez ér

Én olvadok Rajtad, mint tűzön a méz

Ha Te vagy a legfényesebb csillag az égen

Én sötétség leszek majd az éjjeli télben

Hogy átkarolva csak rajtam égjen, a fényed mindig elkísérjen

Ha növény leszel, hadd legyek én az a föld

Amiből a tested formát ölt

De ha szomorú leszel, én a könnycsepp Neked

Az arcodra írom a végzetet

És ha rózsa vagy, én a tövis leszek

Egy ilyen zsiványnak az lesz a legjobb szerep..

Ugrás előre

8. Hullajózan

Már hányszor hittük, hogy tényleg vége, hogy nincs tovább?

Már hányszor érezted úgy, hogy az élet elkaszált?

Már hányszor jöttek meg mentek újra a hajnalok?

És te még mindig itt vagy és én is itt vagyok ….

Már hányszor láttuk, hogy más már rég semmit se vár?

Már hányszor mondtad, hogy ott rögös csak ahol te jársz?

Már hányszor vártak hiába,

Más hányszor elhagyott?

És te még mindig itt vagy és én is itt vagyok…

Bár néha tényleg eléggé vad

Meg kicsit torz,de szabad vagy

És néha nem kell ,hogy kemény légy magaddal…

Amit érzel mondd ki még ma!

Amit megtehetsz csináld

És ha úgy veszed, hogy túl gyors

Kicsit az sem baj, ha állsz…

Szeresd ha van ki bírja!

Öleld ha van ki vár!

És ha úgy esik, hogy túl sok

Kicsit az sem baj ha fáj…

Mert megeshet, hogy egy-két este négykézláb érsz haza néha

S megeshet, hogy néhány könnycsepp belecsöppen a poharadba,

S bár akad néhány nap vagy este, hogy reggel érsz csak haza újra

De amit a ma nem tud, a holnap úgyis megold majd!

Már hányszor hittük, hogy tényleg vége, hogy nincs tovább?

Már hányszor láttam, hogy sírsz?

És én hányszor éltem át…

Már hányszor elhittük azt , hogy nincsenek angyalok?

Pedig te tényleg az vagy

Ha tudod, ha nem tudod

Bár néha tényleg eléggé vad

Meg kicsit torz,de szabad vagy

És néha nem kell ,hogy kemény légy magaddal…

Mert megeshet, hogy egy-két este négykézláb érsz haza néha

S megeshet, hogy néhány könnycsepp belecsöppen a poharadba,

S bár akad néhány nap vagy este, hogy reggel érsz csak haza újra

De amit a ma nem tud, a holnap úgyis megold majd! (2x)

Amit érzel mondd ki még ma!

Amit megtehetsz csináld

És ha úgy veszed, hogy túl gyors

Kicsit az sem baj, ha állsz…

Szeresd ha van ki bírja!

Öleld ha van ki vár!

És ha úgy esik, hogy túl sok

Kicsit az sem baj ha fáj…

Mert megeshet, hogy egy-két este négykézláb érsz haza néha

S megeshet, hogy néhány könnycsepp belecsöppen a poharadba,

S bár akad néhány nap vagy este, hogy reggel érsz csak haza újra

De amit a ma nem tud, a holnap úgyis megold majd! (2x)

Ugrás előre

9. Digitális nemzedék

Hallom a hangodat

Néhány év alatt pár szó rád ragadt

A memória egység megdagad

Micsoda élet, programozd át magad

Mert itt igazi az élet, igazi a végzet és igazi a szó

Eleven a test, az idő eltelik

Ez irányított robotnak nem való

Valami ég!

Biztos egy biztosíték...

Mindegy, hogy honnan nézed, mivel méred

Ez a program, pont most és csak itt van...

Mindegy, hogy mitől érzed magad többnek?

Azért mert digitális kijelződ is van?!

Hallod csak nem érted

Inkább kiszámolod, majd leméred

A kísérlet végén meg cseréled...

...az eredményhez kell még majd egy új élet

De benne igazi az élet, igazi a végzet és igazi a vér

Igazi az Isten, az ember, az állat, a növény

Mondd robotnak ez mennyit ér, mennyit ér???

Hallom a hangodat

Kicsit programozott a hangulat

A Holdra vágyik, a Marsra, csak innen el

De maga körül senkit nem ismer

De van, ahol igazi az élet, igazi a lényeg és igazi a szó

Igazi az Isten, az ember, a szeretet

Ez szívtelen robotnak nem való...

Mindegy, hogy honnan nézed, mivel méred

Ez a program, pont most és csak itt van...

Mindegy, hogy mennyire félted, mivel véded

Garanciád csak néhány évre van

Ugrás előre

10. Új templom épül

A felhők alatt a parton egy tengeröbölben állva

Vagy acél folyók közt a városi éjszakában

Távol az otthontól sok átutazó vendég

Van aki születik éppen a többi már menni kész

Az épület falán kereszt ez itt az isten háza

Itt ki ne merd mondani láilláilálá

Máglyán égett sok átutazó vendég

Van aki az égre néz de az senkit se ment meg még

Refr.:

Nem aranyból, nem földből,

Nem pénzért, nem kőből

Valahol a szívemben majd új templom épül

Nem aranyból, nem kőből

Nem erővel, vagy ösztönből

Valahogy a szívedben majd új templom épül

A felhők alatt két lábbal a földön állva

Embernek látszik mindpedig van angyali vonása

Keresi az otthonát sok átutazó vendég

Van aki az égre néz, de ott senki se látta még

Refr.:

Nem aranyból, nem földből,

Nem pénzért, nem kőből

Valahol a szívemben majd új templom épül

Nem aranyból, nem kőből

Nem erővel, vagy ösztönből

Valahogy a szívedben majd új templom épül

Eljöttél….Benned él…Eljöttél….

Csepp a tengerből, mely sziklás partot ér

Szirmok ezerfelé, amint virágot tép a szél

Csepp a véredből, ami mindent elmesél

Nincs már se égen se földön, csak a remény, hogy visszatér…

Refr.:

Nem aranyból, nem földből,

Nem pénzért, nem kőből

Valahol a szívemben majd új templom épül

Nem aranyból, nem kőből

Nem erővel, vagy ösztönből

Valahogy a szívedben majd új templom épül

Csepp a tengerből, mely sziklás partot ér

Szirmok ezerfelé, amint virágot tép a szél

Csepp a véredből, ami mindent elmesél

Nincs már se égen se földön, csak a remény, hogy visszatér…

Eljöttél…Benned él…Eljöttél…

Nincs már se égen se földön, csak a remény, hogy visszatér…

Ugrás előre

11. Nem igaz!

Nem igaz, rossz hír, hogy egy hiba vagy

Egy vírus csak a planétán a nap alatt

Hogy kihalt már a Földről a szeretet, a hála

Meg a remény és a béke, a hit... Nem igaz!

Nem igaz, rossz hír, hogy egy hiba vagy

Hogy az ember az Istenről rég leszakadt...

Hogy kihűlt szívünkből a szeretet, a hála

Meg a remény és a béke, a hit... Nem igaz!

Te vagy rajta a legszebb szirom, ez az univerzum meg a rét

Te meg én, Hiszen isteni pár, köztünk elfér a Mindenség

Legalább hogy a Mindenség!

Minimum, hogy a Mindenség!

Nézz rám és állj mellém!

Számíthatsz rám majd, de nem gyengén!!!

Azt mondom, nézz rám és állj mellém!

Számíthatsz rám majd, de nem gyengén!!!

Nem igaz, rossz hír, hogy egy hiba vagy

Egy vírus csak a planétán a nap alatt

Hogy kihalt már a Földről a szeretet, a hála

Meg a remény és a béke, a hit... Nem igaz!

Nem igaz, rossz hír, hogy egy hiba vagy

Hogy az ember az Istenről rég leszakadt...

Hogy kihűlt szívünkből a szeretet, a hála

Meg a remény és a béke, a hit... Nem igaz!

Ugrás előre

12. Minden rendben

Minden renben van, eltűnik

Minden nyomtalan

Mindenből amennyi jó, mindig

Megmarad

Nem lesz semmi gond, eljön a vége

És egy pont

Mindenből, amennyi szép, majd újra

Szirmot bont

Csak a most és nincsen más, néha

Szállni tudjunk és

Jót hozzon a sors majd mindig

Ránk, amíg tudsz, maradj még,

Higgyen, reméljen minden szív,

Legyen tiszta minden út

Értelem legyen majd a híd, ha a bűn

A mélyre húz

Minden él, érez és gondol Rád

Élve éld, és ne csak várd a végét!

Legyen béke mindenhol,

Elég a könnyekből, a lázas álmokból

Ami vagy az másról szól

Minden él, érez és gondol Rád

Élve éld, hogy ne rettegd a végét!

Minden rendben van...

Csak az igazat, nem kell más, én írok

Majd egy sort

Jót hozzon bármi a folytatás,

Szóljon az igazi otthonról

Őszintén szól minden száj, ahol

Egyenes minden út

Megnyílik végül minden zár, hisz

Az önzetlenség a kulcs...

Minden él, érez és gondol Rád

Élve éld és ne csak várd a végét...

Minden rendben van...

Ugrás előre

13. Ki van ez találva

Mert soha nem a bőr égeti meg a tűz lángját

S nem a hát veri a bot szárát

Nem a szerelem fáj a szívedtől...

Nem a végzet a kezdettől

Nem a háj égeti az embert

Nem a part mossa el a tengert

Bár gyanús minden még néha

de a helyére kerül...

Mert soha nem a sör csapolja meg a pultoslányt

És nem a jegy veszi a túristát

Nem a postást cipeli a táskája...

És nem ő kerül a ládába

Nem a halott ássa el az élőt

Nem a nap rejti el a felhőt

És végül kiderül mindíg, és te is érzed…

Azt hogy:

Ki van találva az eleje,a vége

Minden úgy a jó, ahogy van mert

Soha nem véletlen a híd ott ahol van folyó

Soha nem véletlenül lépsz félre, nem véletlenül születsz

És nem véletlenül kerül pont az a pultra amiért fizetsz!

Mert soha nem a fegyver süti el a bankrablót

Nem a fejed a hangszórót

Nem a fal vakolja be a kőművest

És mindíg a gyengébb veszt

Nem a film rendezi az embert

Nem a drog terjeszt dealert

Bár gyanús minden még néha

de a helyére kerül...

Mert soha nem az ajtó nyitja a kulcsot meg

Nincs bélyeg ami gyűjtőt vesz...

Nem a gyűrű húzza az ujjat fel

Nem a pénz szórja az embert el

Nem az áldozat szedi a járványt

Nem az út szeli a járgányt

És végül kiderül mindíg, és te is érzed

Azt hogy:

(2*)

Ki van találva az eleje, a vége

Minden úgy a jó, ahogy van mert

Soha nem véletlen a híd ott ahol van folyó

Soha nem véletlenül lépsz félre, nem véletlenül születsz

És nem véletlenül kerül pont az a pultra amiért fizetsz!

Az ember jobb ha néha észre veszi magát

a baj fölött ez a híd. Az erdő akkor van, ha a bárány

veri magát, hogy spártai a világ. Farkast kiált, és demokráciát,

panaszt is emelhet ha kedve van…

mert ő a ragadozókkal jóban van. De ez már viccnek

is rossz, jobb hogy ha elfogadja magát. Mindennek oka

van, ez tökéletes világ…

(2*)

Ki van találva az eleje, a vége

Minden úgy a jó, ahogy van mert

Soha nem véletlen a híd ott ahol van folyó

Soha nem véletlenül lépsz félre, nem véletlenül születsz

És nem véletlenül kerül pont az a pultra amiért fizetsz!

Ugrás előre

14. Forradalom Rt.

Én csak egy ág vagyok ezen a fán

Én csak egy fogaskerék a gépben

Én csak egy csepp nem az óceán

De Veled együtt mindent kibír

Én csak egy levél vagyok a fán

És csak egy darab a nagy egészben és csak

Neked mondom el: Veled együtt lehetnénk Hurrikán!

Lehetnénk a kezdet az egy, ami soha nem ér véget

És igen,igen lehetnénk úgy a törvény, hogy ne csak a

Mohóknak érje meg

Nem én vagyok a kezdet és nem én vagyok a vég

Hidd el, hogy Jézusból egy is éppen elég

Nem mondom Neked azt, hogy nem érdekel

Mert lehetnél Te is az, aki itt énekel.

Lehetnénk a csend, hogy ne legyen kínos a fülednek

Nem lenne zavar, ha a szemembe nézel

Kövess és én követlek!

Áldott legyen az, aki minig velünk és átkozott

Az aki keresztbe tesz nekünk

Mert aki nem velünk az ellenünk

Mi vagyunk a vihar aki elnyelünk

Ne legyen köztünk semmi baj

Én bontom a vakolatot omlik a fal

Összeköt minket az élet, a végzet magasba tart

Én csak egy ág vagyok ezen a fán

Én csak egy fogaskerék a gépben

Én csak egy csepp nem az óceán

De Veled együtt mindent kibír

Én csak egy levél vagyok a fán

És csak egy darab a nagy egészben és csak

Neked mondom el: Veled együtt lehetnénk Hurrikán!

Lehetnénk egy máglya szórnánk az igét

A nagyvilágra, és vagy egy-két-há-négy-öt-

Hat-hét évszázadon is át...

Nem én vagyok a pohár, nem én vagyok az üveg

Én az ital vagyok, aki nap mint nap ütlek

Az aki előtt Te nem menekülsz, mert minden

Sarkon az utamba kerülsz

Lehetnénk egy banda, tudod, az a

Színpadra született fajta, amelyik az országúton él

És ha fáradsz majd vezetek én...

Együtt jön majd az irigység és a harag

Van, aki jön, van, aki marad

Én lehetnék hurrikán, aki rendet csinál

Túl minden vitán...

Én csak egy ág vagyok ezen a fán

Én csak egy fogaskerék a gépben

Én csak egy csepp nem az óceán

De Veled együtt mindent kibír

Én csak egy levél vagyok a fán

És csak egy darab a nagy egészben és csak

Neked mondom el: Veled együtt lehetnénk Hurrikán!

Én csak egy ág vagyok ezen a fán

Én csak egy fogaskerék a gépben

Én csak egy csepp nem az óceán

De Veled együtt mindent kibír

Én csak egy levél vagyok a fán

És csak egy darab a nagy egészben és csak

Neked mondom el: Veled együtt lehetnénk Hurrikán!

Én csak egy ág vagyok ezen a fán

Én csak egy fogaskerék a gépben

Én csak egy csepp nem az óceán

De Veled együtt mindent kibír

Én csak egy levél vagyok a fán

És csak egy darab a nagy egészben és csak

Neked mondom el: Veled együtt lehetnénk Hurrikán!

Én csak egy ág vagyok ezen a fán

Én csak egy fogaskerék a gépben

Én csak egy csepp nem az óceán

De Veled együtt mindent kibír

Én csak egy levél vagyok a fán

És csak egy darab a nagy egészben és csak

Neked mondom el: Veled együtt lehetnénk Hurrikán!

Ugrás előre

15. Mindenki úgy csinál

Mindenki táncol, vagy ha nem, hát úgy csinál

Úgy mintha érezné a tempót

És talán mindenki él és érez

Így jó, ennyi jár, amíg itt vagyunk

Mindegy, hogy mit gondol magáról az ember

Az élet nem annyit ér amennyit két kézzel a zsebébe tett el

A ritmus, ahogy naponta felkel

A dallam attól függ, milyen tettel fordul mások felé magából

Mindegy, hogy mit mutat magából

A rendszer a sorsa az utcán, a szívben

A munkától fáradt kezek között dől el

A ritmus, ahogy naponta harcol

A dallam attól függ, milyen hangon fordul mások felé magából

A mérleg nyelvén egy angyal táncol

Hogy mérje a szívemet, hogy mi ez az üzenet?!

Hogy mi az, amit mindenki ugyanúgy fúj

Ugyanaz a ritmus, ugyanaz a húr

Amin pendül az egész világ

Mindenki egy!

Szükségünk van Rád!

Ugrás előre

16. Bölcsődtől a sírodig (km. FankaDeli)

Ha valamit meg kéne tenned,

Ha valamit el kéne mondani

Igen, minden seb begyógyul

Benned van, hogy ideje van megbocsájtani

Az órádból lehet, kimerül az elemed

Az élet megy tovább, tedd, amíg teheted

Valóban végtelen, de ez a testem

A galaxis tengerén szélnek eresztem

Mert valakit be kell, hogy engedj

'S bár nem szégyen néha nem érteni

De van, amit el kell, hogy engedj

És van, hogy neked kell vitorlát bontani

Megbocsájtani magadnak kéne már

Miért nem látod meg, ott a kék madár

Lehetünk együtt, bent mégis egyedül

A világod felett figyeld, ahogy elrepül

Mert sokmindent nem lehet

De van, amit jobb még ma szavakba önteni

Amíg van időd hozzá, a bölcsődtől a sírodig

Mer' van, amit elég, ha rejt a szív mélye

Akad, amit muszáj megosztani

Amíg van időd hozzá, a bölcsődtől a sírodig

Annyi délután, amennyi hajnal volt

Volt, aki itt maradt, volt, aki barangolt

Mindenki visszatér egyszer egy napon majd

A motorod leég, ha a pénz agyon hajt

Ne felejts találni, keresni kevés már

Az élet halkan jár, melletted elsétál

A harag hangos úr, de ne vedd komolyan

Mint az irigység, na, ő is pont olyan

Amíg te nem figyelsz, tekerik a kormányt

A szakadék közeleg, ők padlóig nyomják

Ideje váltani, a híd már nincs messze

Ébredésed talán álmod ihlette

Aki, ha körbeért, tegyen le nagy tétet

Dupla vagy semmi lesz, így játszik az élet

Ne várj a holnapra, a ma a barátod

Így lesz a születésed majd a halálod

Bár sokmindent nem lehet

De valamit jobb még ma szavakba önteni

Amíg van időd hozzá, a bölcsődtől a sírodig

Mer' valamit elég, ha rejt a szív mélye

Akad, amit muszáj megosztani

Amíg van időd hozzá, a bölcsődtől a sírodig

Így vagy úgy, valahogy látod a világot

Csodálod, vagy éppen taposod a virágot

Hiszel valamit, valamit meg nem

De, ha hiszed, ha nem, ez így van rendben

Ha valamit megbántál végül

'S már jobb lenne mindent eltemetni

Elölről már nem, de újra

Bármikor el tudod kezdeni

Az igazság szavakba' mindig hazugság

Gyere háborúzzunk, hozom a fapuskát

Nevess, ha sírok, sírj, 'mikor nevetek

Hogy mi is lehessünk ősz hajú gyerekek

Mert valakit be kell, hogy engedj

'S bár nem szégyen néha nem érteni

De van, akit el kell, hogy engedj most

Mer' láncokba ki tudna repülni?!

Bár sokmindent nem lehet

De valamit jobb még ma szavakba önteni

Amíg van időd hozzá, a bölcsődtől a sírodig

Mer' valamit elég, ha rejt a szív mélye

Akad, amit muszáj megosztani

Amíg van időd hozzá, a bölcsődtől a sírodig

Bár sokmindent nem lehet

De van, amit jobb még ma szavakba önteni

Amíg van időd hozzá, a bölcsődtől a sírodig

Mer' van, amit elég, ha rejt a szív mélye

Akad, amit muszáj megosztani

Amíg van időd hozzá, a bölcsődtől a sírodig

Ugrás előre

17. Fekete lepke

Refr.

Ha mást nem is, de jól tudom hogy milyen fent és hogy milyen lenn,

Az ég kék de a zöldet is kedvelem-mert bármeddig elmegyek,

Ezt jól tudod mert voltál néha kicsit fent és hát nagyon lenn,

Ha mást nem is de élvezed,hogy élheted

Mert ez az életed...

Soha nem az a kérdés hogy kinek van igaza

Neked is ugyanaz, egy test amiben vagy és Te is ugyanabban hiszel...

Örülsz hogy élsz és hogy ez sohase múljon el,

Ugyanazok vagyunk Te és én, amire gondolok az csupán vélemény

Hiszen az igazság az olyan mint egy fekete lepke, amit keresel a sötétben...

Én csak élem az életem

És pont úgy tudom ahogy Te hogy elégkomoly a tét,

Én csak élem az életem

Igen, a szívedben a motort ahogy dobog a gép

Én csak élem az életem

Igen, a szemedben a tüzet ahogy mosolyogsz rám

De én csak hajtom a fekete lepkét és tudom hogy valahol utolér...

Refr.

Látod nem az a teszt, hogy a másik bejön vagy nem,

A szerep ugyanaz hogy elfogadd azt amiben vagy

Nem pusztul el semmi minden létezik

Hiszen a gyerekkor sem tűnik el csak változik

Én csak élem az életem

És pont úgy tudom ahogy Te hogy elégkomoly a tét,

Én csak élem az életem

Igen, a szívedben a motort ahogy dobog a gép

Én csak élem az életem

Igen, a szemedben a tüzet ahogy mosolyogsz rám

De én csak hajtom a fekete lepkét és tudom hogy valahol utolér...

Refr.

Ugrás előre

Ugrás előre

Infó a lemezről

A ZENEKAR KÖSZÖNETET MOND:

Balázs családnak: Valcsi, Szofi a, Levente, Zente, Keve, Kowa szüleinek és Kisztiánnak, Király Zolika

Szórád családnak: Netti, Zara, Inez, Jimmy szüleinek, nagyszüleinek és Líviának, Stoni, Gergő, Ádám,
Sinka család

Vajda családnak: Reni, Hancsi, Sóder szüleinek

Vidák családnak: Laura, Sári, Borka

Tobak családnak: Dani szüleinek, Brigi

A stábnak, Ágoston László, Bástya, Burián Peti, Chacha, Csapó Tomi, Csontos Csaba, Dr. Somogyi Emma
és csapata, Fejes Tamás, Fred Laci, Gaga, Gábor Bernadett, Golyó, Gricz Józsi, Hajdú Zoli, Hangszerarzenál,
Haracsek László, Husi, Kenderesi Csilla, Juhász Rob, Király Anita, Kovács Gézu, Lőrincz Rudi, Lukács Laci,
Magor, MOL, Moszi, Nyerges Tamás, Őri Feri, Pajor Zsolt, Pápay Pisti, Pintér Balázs, Pócsi Pisti, Rábold Ákos,
Road, Rocksuli, Rózsa Péter, Sidi, Stróbl Balázs, Szabó Andris, Szabó Zoli, Szatyi, Szebényi Dani , Szeg Pisti,
Szűcs Misi, TAM-TAM, Tákos Attila, Újváry Petya, Walkó Gergely, Wendler Tibi
Valamint minden Barátunknak és Segítőnknek és Neked, aki azzal is támogatsz bennünket,
hogy megvásároltad ezt a lemezt...

KOWALSKY MEG A VEGA CREW: Barta Viktor, Csapó Tamás, Feltóti László, Gyimesi Márk, Kiss László, Kovács Gergő, Mátai Dániel,
Mentes Gábor, Nagy Nimród, Németh Gábor, Pénzváltó Attila, Szabó Ákos, Szegedi Richárd
Kálló Security: Kálló Csaba, Kálló László, Horváth Attila, Papp Sándor, Juhász Viktor


Kowalsky meg a Vega | www.kowa.hu | 2017

Facebook

Get the Facebook Likebox Slider Pro for WordPress